bla. bla. bla. És egyéb ötletek híján, kezdésnek ez azt hiszem megteszi. Magamtól sem várhatok többet az elmúlt egy hét után, hiszen szellemeileg kimerültem és egy nagyon jó barátom is már a nyugtatót javasolja, jobb híján. ... és akkor most azt kéne mondanom anyukámnak, hogy megváltozott a környezetem, de mivel más szemében a szálkát, magáéban a gerendát sem, mindneki (höh. enyhe túlzás, hogy mindenki, mert négy-öt ember, és nem több, márőedig az nem túlnyomó többség. Őszintén rohadjanak meg. köszönöm. ) azt állítja, hogy valójában én változtam meg és én lettem a [műveletlen, iskolázatlan, tanulatlan, tudatlan, faragatlan, kulturálatlan, civilizálatlan, elmaradott, barbár, modortalan, tuskó, ignoráns, tahó, tapló, zsivány, vandál, bárdolatlan, neveletlen] BUNKÓ?! Éppen ezért szeretném a figyelme közép pontjába helyezni, hogy nyugtatókra volna szükségem, hiszen az elmúlt egy hónap tönkretett idegileg, vagy esetleg csak finoman utaljak rá, mondjuk hívjam fel, hogy; Olyan feszült vagyok mostanság... Esetleg utalják ra különböző facebook posztokban, hogy orvosilag bizonyított tény, a stresszre való megoldás maga a nyugató volna?  Minden esetre is ígyekztem megoldani a saját problémáimat, így három szoba szammál arrébb költöztem, ezzel véget vetve a velük való életemnek, és oxigén létformámnak. [Éljen.] Örültem volna, ha a történet ennyire egyszerű marad és ez az egész valóban megoldást nyújt legalább év végéig, mert tényleg csak addig kellett volna, de nem. Aki óvodás szinten van, az ne hívja magát felnőttnek, abban az esetben sem, ha tizenöt-hat éves. Hiszen ezután jött az, amit a leginkább szerettem volna elkerülni; sározzuk be a másikat, fűnek, fának, kisvirágnak mondjunk el mindneféle történetek, persze véletlen sem olyat, aminek az igazság tartalma meghaladja magának a történetnek egy töredékét is... Nem. Mert miért is lett volna igaz annál több, hogy engem Viviennek hívnak? Ha az emberek képesek idáig sülyedni, az nem az én szégyenem, de sohasem értettem, hogy mi az, amivel kapcsolatban irigyek rám, mert nem vagyok sem szebb, sem jobb senkinél, egyszerűen csak zaj vagyok a csendben. Ezért áll közel a szívemhez a következő; emelje az föl lelkeinket, hogy mi vagyunk a lámpafény.  Végül csak dőlj hátra. Egyébként sírni tudnék a hétköznapoktól, a nappaloktól. [az este is segít, ha karcol a nappal a bor kezd valamit a hangulattal] Elviselhetetlen maga az érzés, hogy az egyik pillanatban még mellettem állt valaki, a másik pillanatban mögöttem, majd hátba szúrt. Ennyit a vilgban való élményeimről. Szerettem őket. [És most, apukám javaslatára írom, hozzáteszem szépen; most étkezem. ]

ez az ország nem néma legelő
a torkunkban van az igazi erő
választhattok, hogy a düh vagy a harag hívja elő