Nos, úgy éreztem, nem szeretnék itt hagyni csapot-papot minden szó nélkül, csupán, csak mert itt a szeptember. Akik olvasnak, bizonyára tudják, hogy éljen, augusztus huszonhetedikénén tölttem be szerény tizenhatodik életévemet. Ami persze annyit tesz, hogy az ember a kora előre haladtával már ajándékok helyett inkább pénzt kap, hogy vegye meg amire szüksége van, éppen ezért össze hozva a kellemeset a hasznossal, egy nagyon jó és persze már régi barátnőmmel Shinával közösen "ünnepeltünk" előre, egy mindekttőnknek jó időpontban. Ezek után huszonkilencedikén este, amikor ugyanis komoly elképzelésem volt a be pakolás és felkészülés a kollégumra, csörögött a telefonom kilenc óra tájékában, hogy nincs-e kedven nyárbúcsúztatóra menni, mert hát egyébként is szóvá tettem, hogy érdekelne a dolog. Még egy plusz ok és egy utólagos ünneplés. Végül éjféltájt vetődtem be az ajtón, legnagyobb meglepetésemre, még mindeki fent. Harmincadikán csupán spontán találkozzunk mindenkivel, akivel általános nyolc évem alatt kicsit is jóban lettem, vagy beszélő viszonyban voltam velük, ami nálam már nagy szó és sokat jelentett, így hát, azt mondhatom, fantasztikusan zárhattam le és tudhatom magam mögött ezt a nyarat. Persze ezért nem utolsó sorban, jövő nyáron, ugyan itt, ugyan ekkor... :] [Persze igyekszem azért állni a szavam, avagy a havi egy összefoglalót mindenképpen.]
Minden esetre, hogy végéte is ne írjak hiába, szeretném közzé tenni születésnapom gyümölcsét, avagy valami "haul" féle következik, emi egyébként tőlem ismételten fejedelmi előre lépés, sohasem hittem volna, hogy valaha használni fogom. Persze, azért ne könyveljen el mindneki egyből a pláza lányok közé, hiszen ez csupán egyszerű megoldás és összefoglaló. Én elfoglalom magam, közben titeket sem hagylak cserben, hiszen igyekszem állni a szavam.

Sex and drugs and rock 'n' roll póló; Rock Shop; 2000 Forint

HIM nyaklánc; Rock Shop; 1200 Forint
Marihuána leveles nyaklánc; A WestEnd tetőn egy számomra teljesen ismeretlen fiútól kaptam. Csekély esélyt látok a dologra ugyan, hogy össze futhatunk még egyszer, de köszönöm. <3

Break The Rules póló; New Yorker; 1790 Forint
Minnie Mouses póló; New Yorker; 2990 Forint

Kaktusz mintás top; Tezenis; 1990 Forint
Fekete össze-vissza mintás top; Tezenis; 1990 Forint
[Aporpó, a kettő együtt kedvezményes avagy, összesen 3290 Forint,]

Vans Black Realm backpack; Vans Shop; 7990 Forint

Mindezek mellett persze minden alkalommal készülnek mindenféle képek, általában nem szokásom egyet sem fel vagy közzé tenni, ritka alkalmak egyike ez, hiszen egyébként is a kép csak a Bubble Teat ábrázolja.

Illetőleg a jobb oldalon valamiféle daily outfit látható, már amennyiben ezt a képet lehetséges annak nevezni.
Végül már nagyon régóta szeretném megmutatni, most végre ide is eljutottam...

Ezúton szeretném mindenkinek megköszönni aki velem tartott és velem tart továbbra is!
Magamból kiindulva nektek is sok kitartást szeretnék kívánni az iskolához, no meg persze türelmet bizonyos szituációkhoz. Eléggé szájba rágott és sablon monológnak tartom, de tényleg el kell hinnetek, ha hisztek magatokban, képesek lesztek mindere.

My SweetHeart.😢❤ The last time he slept with me.💔 #sleep #night #bedtime #dog #dogsofinstagram #dogstagram #spaniel #spanielsofinstagram #spaniellove #englishcockerspaniel #english_cocker_spaniel #english_cockerspaniel #love #doglife  #animallovers

Valentine Manson (@eveylunatic) által közzétett fénykép, 2015. Aug 30., 15:28 PDT

Apropó. Már instán is megtalálhattok, már pesze ha ez érdekel valakit és esetleg nem említettem volna mindezek előzményeképen. ^^

Nos, köszöntenék mindenkit, ha lenne mire fel, de mivel sajnos nincsen, mindenkinek be kell érnie gyermeteg hanyagságom egy odavetett töredékével. Egyet ígértem biztosra, most miért is vagyok itt? Teljes mértékben egyszerű a válasz a jól irányzott és valóban jogos kérdésre; egyszerűen van miről írnom. Az elmúlt napok eseményei feltorlódtak bennem, érzelmekkel vegyesen persze, ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok túl a párnámba temetem arcomat korszakon, csupán mind annak ami megesett, minden szilánkját szeretném kitépni, helyesbítve ki írni magamból. Előrször is, viszont szeretnék egy számomra jó hírrel kezdeni, majd a többire később kitérünk. Évek óta nagy álmom egy slip on, magyarán egészen 7-8 éves korom óta vágytam egy kockás, sima úgynevezett belebújós cipellőre. Nem tudom, említitettem-e már, mennyire imádom a westendet, illetve az ottani akciókat alkalmanként, ugyan is, előzőhéten, pontosan csütürtöki napon, igazság szerint a piercingeshez indultam, de végül plusz egy vans cipővel tértem haza. [Kattints, ha kíváncsi vagy.] Szuper. Végül, hogy ezen túl vagyunk az ez azutána trauma valahogyan sokkal mélyebben érintett. Akik régebben jártak, vagy régebb óta járnak az oldalon, bizonyára biztosan láttak már képet a spánielemről, Benny-ről, aki voltaképpen anyukám kutyája, mindössze 7 hónapos kora óta én voltam vele, én neveltem, én tanítgattam, illetve problémás gazdihoz híven, aki vásárlással próbálja betölteni a lelkében tátongó lyukakat, vásárolgattam neki, minnél jobb dolgokat, amik a későbbiekben bizonyos tevékenységeknél a javára vállhatnak. Persze ez egy kutyának nem fontos, ő nem ezért fog szeretni és én sem ezért szerettem. ( és szeretem is, még mindig, félre értés ne essék, nem, nem halt meg! ) Évekkel ezelőtt még hozzánk került egy keverék kutyus is, mivel problémái akardtak más kutyákkal, avagy sohasem jött ki jól eggyel sem. Persze mint utólag kiderült szívesen generált konfliktust, majd tett úgy, mint az ártatlan, az alkalmat megragadva, "menekülő" pozícióba kerülve. Tehát, az a csendes gyilkos fajta. Gyakran fordultak elő itthon is problémák, gyakran neki fordult a kutyánknak, aki az ivarérettséget követően már nem dominanciából, szimplán viszonzásképpen fordult neki a keverék kutyának. Őszintén bevallom, a napokban a helyzet eléggé elfajult köztük (és mielőtt megköveznétek, nem, én nem neveltem rosszul a kutyát, nem mentegetűzni próbálok, de a másik kutya elve már tizenéves volt, mikor lehozták nekünk.), míg végül anyukám, aki Benny gazdája a papírok szerint, úgy döntött, hogy hőn szeretett kutyámat fel kell vinni az anyukájának, ami lássuk be, engem eléggé szíven ütött. Ugyan is, meglehet, hogy állat barát vagyok, de lássuk be, senkivel szemben sem fair az én szememben "kutya cserének" minősülő dolog, hiszen a keverék kutya anyukám anyukájától került hozzánk. Nem hiszem, hogy ez jó döntés volt, esetleg jó megoldás. Hosszú távon nekem egyébként sem tetszik, minden porcikám ellenzi, és HÉ. KÉREM VISSZA BENNYT! Nem, nincs rossz helyen, nincs rossz élete, de nem, az állatok nem pusztán játékszerek, hogy kézről kézre adogassuk őket. De ugyan, én mit is tehetnék... Néhány témát érintően annyira vesznek itthon komolyan, mint én a falumban élőket. [Igen, az itteniekkel voltaképpen nem jövök ki jól, kivéve egy vagy két emberrel, rájuk viszont felnézek és embernek is tartom őket, a többivel ellentétben.] Tehát mentve ami még menthető, mióta fent van, ami igazság szerint kerek harmadik napja lesz holnap, én viszont éveknek élem meg, meglátogatom, hogy biztos legyek benne, jól érzi magát, nem-e felzaklatott, nem-e sír sokat, eszik-e rendesen és minden ilyenkor felmerülő kérdés amit egy ember agya fel bír még dolgozni az adott momentumban. Persze senkit sem szeretnék ezzel traktálni, hiszen ez is csak az én problémám és emberek bajainak töredéke is nagyobbnak számít az én gyerekes hisztimnél, pusztán azért, hogy nemességgel valaki haza szolgáltassa Benny Úrfit. [Annyival szeretném zárni, hogy persze, így is elvihetem sétálni, így is szerethetem, így is minden lehet ugyan olyan mint régen, de mind a ketten, sőt, mindenki tudja, hogy mégsem lesz soha ugyan az.] Végül miután sikerült ezzel ismételten lehangolnom magam, szeretnék még egy jó hírrel szolgálni, ami persze ismét csak számomra jó hír, de arra pont megfelel majd, hogy eltereljem a gondolataimat másfelé. [...] Dobpergés, gyomor ideg, elfehéredett családtagok várakoznak, végül kijövök, semmi fájdalom, nem küzdök a könnyeimmel, a szívem nem zakatol és még beszélni is tudok. Igen, végre egy nyelv piercing boldog "viselője" vagyok. Végül is, azt hiszem talán ő visel engem, bár, relatíve kérdése az egész. Ezelőtt már elítéltek, csupán mert van egy industrialom, egy helixem és volt egy nagyjából 16 miliméter környéki tágítóm egészen nyolcadik osztály végéig, majd kivettem, hogy össze menjen, végül kilencedikben 12 miliméter tátongott a fülemen.  A családomon belül bizonyos tagok azt szajkózták, hogy fel kell hagynom ezzel, nem lehet több, nem lesz belőlem értelmes ember, nem találok majd jó munkát, bezzeg X és Y milyen tökéletesek, és milyen jó munkájuk van és sohasem leszek majd olyan mint ők, hogy miért? Mert elviekben nekik van agyuk. Nem szeretnék senkit elkeseríteni ezzel kapcsolatban, már valahogyan bántásként sem érint meg az, amit az emberek a piercingjeim miatt gondolnak rólam, mint például a nagyszüleim elkönyvelték, hogy így sohasem lesz majd egy normális kapcsolatom sem, mert a fiúk miért néznének egy piercinges lányra, aki acélbetétes bakancsot hord? Még mindig szeretném leszögezni, hogy én még meggondolhatom magam. [De X, és Y már nem fogja ilyen könnyen leszedetni a tetoválásait.] Kivehetem az összes piercingem és élhetek még fém és titán mentes életet, de nem szeretném. Számomra az a fontos, hogy jól érezzem magam a bőrömben, hogy akik szeretnek azok így is szeressenek, nem csak a látszat. Márpedig, ha egyeseknek nehezükre esik tolerálni a kinézetem, nem kérek a 'szeretetükből'. A szeretet nem feltételekhez kötött, a szeretet feltétel nélkül jön. Ha nem szeretsz piercingekkel, anélkül sem fogsz, idióta kifogás, hogy igen, ne próbáld meg megmagyarázni magadnak ennek az ellentétét. Felesleges. "Édesanyáddal van a baj, hogy megengedi. Próbál megvásárolni!" Köszönöm, ebből sem kérek többet. Kaptam már elég bántó megjegyzést az anyukámra, de kérdem én, mire fel? Mert elmegy itthonról hajnalban, fél ötkor, majd haza ér este kilenc órakkor? Mert majdnem szó szerint halálra dolgozza magát, hogy mindenünk meglegyen, mert neki anno nem volt erre lehetősége? Tényleg ez az a nagy baj? A legbántóbb ebben az egészben, hogy hozzám közel álló emberek vágják ezt rendszerességgel a fejemhez. Megvásárolni. Mit is értenek pontosan az alatt, hogy megvásárolni? Egyszer kétszer volt bátorságom, igen, bátorságom magammal szemben, hogy kérlek add meg nekem azt az ön uralmat, hogy ne üssem meg a velem szemben papolót, és minden indulattól mentesen megtudakolhassam, mit is jelent az, hogy megvásárolni? Nos, a következőt nyilatkozták tömören össze foglalva; megvásárol, hogy haza jöjjek, és kitakarítsak. Eszem faszom megáll. Szoktam takarítani. Felmosok, porszívózok, söprögetek, mosogatok. Miért állna tőlem távol? Nem tehetek meg ennyit? Vagy üljek le anyukám elé, aki csak szombaton van itthon, hogy márpedig mikor hazaér fáradtan, még ezt is csinálja meg? Tiszta vicc. (Nem, anyu egyébként nem várja el sem tőlem, sem mástól, hogy ezt megtegyük. Egyszerűen megtesszük, mert ha nem is sokat, de ezzel is segítünk.) Márpedig ezek után valóban nem csodálkozom azon, hogy undordom az emberi természettől. Voltaképpen akármit teszek az baj. Akárhogy kinézek, az baj. Akárkinek segítek, baj. Bár, azok után, hogy a hatvan éves nő, az alkohol szagtól átitatva félig részegen a kapunkba áll, majd közli velem, hogy egy rohadt kis kurva vagyok, már nem is értem mit várok a világtól.
[Ez a bejegyzés nem saját magam sajnáltatására íródott. Köszönöm, a helyzetem továbbra is stabil, némi nemű problémáink persze minidg akadnak az életben. Nekem pedig most arra volt szükségem, hogy megoszthassam veletek mind ezt.  Ha esetleg valami érdekelne, de nem érhető tisztán, mindenki rendelkezésére állok továbbra is a chatben.]

{Kozmosz további lejátszási listáját az alábbi linkre kattintva éritek el; LINK.}

Végül egy kép, mert olyan aranyos, hogy nekem jogom van szeretni téged, neked jogod van szeretni mást. ˇ3ˇ Ja, hogy ez már egy másik történet...?!

Nagyon szerettem volna, ha valami újal és életbevágóval állhatok elétek, ha már ennyire pofátlanul sikerült eltűnnöm, több mint két hónapra. Nagyon sokszor éreztem magamban azt a bizonyos kísértést, ami arra ösztökélt, hogy írnom kell, végül mégis sikerült leszavaznom saját magamat ezen téren. Az évek alatt már elégszer voltatok tanúi a magyarázkodásomnak, a kifogásaimnak. Most egyiket sem szeretném keresni, egyszerűen csak bocsánatot szeretnék kérni és dűlőre jutni a dologgal kapcsolatban, hiszen számomra sokat jelent a blogom, és sokat jelentetek ti is, akik méltattok legaláb annyira, hogy elolvassátok azt, amit írok, annak ellenére, hogy talán komolyabb, esetleg csak szimplán mondani való híján lévő szöveg gyűjeményről beszélünk. Hogy mit is szeretnék pontosan? Nos, magam sem tudom, hiszen semmit nem ígérhetek ezzel kapcsolatban, de ígyekeztem kompromisszumra jutni a napjaim beosztásával, illetőleg a jövőbeni terveimmel, végül mégis csak arra kellett jutnom, hogy semmiképen sem hagynám ezt a semmibe veszni. Mikor a döntésem végtére is megszületett, arra jutottam, hogy havonta egyszer, esetleg kétszer mindenképen ígyekszem, illetve szeretnék is élet jeleket közölni magamról és úgy érzem, ezzel teljes mértékben megtalálom majd a harmóniát azon dolgok között, amikhez ragaszkodom az életben. Órák óta nem aludtam, így hát a legkézenfekvőbb megoldásnak azt véltem találni, egyébként is szeretek töltögetni, hogy egyfajta taget hozok, hiszen már úgy is régen volt ilyesmiben részem. [...]

damn. Valahányszor feljövök ide, valahogyan sohasem tudok mit írni. Elszáll az összes eddigi felhalmozott gondolatom. Momentán például a fejem készül szét szakadni és a torkom is fájni kezdett. [Megszoktammár.] Mielőtt elkezdeném a péntek esti story time jellegű beszámolót, nagyon szeretném megköszönni mind azoknak, akik annak ellenére, hogy csak péntekenként, esetleg vasárnaponként érek rá, meglátogatnak és olvasnak. Leszögezendő tény volna, ha bár nem vagytok sokan, őszintén jól esik az, hogy valakit egyáltalán érdekelnek azok, amiket szeretnék elmesélni és ígyekszem ezt az egészet érdekesebbé tenni, hogy ne csak számomra, hanem számotokra is öröm legyen mind az az idő, amit ezen az oldalon töltötök el. [Szóval. Mindenféle ötletet várok a chatben, esetlegesen hozzászólásban, kinek hogyan tetszik jobban.]

Tehát. Szeptember óta sok új embert ismertem és szerettem meg barátilag, úgy gondolom, sokan nagyon is közel kerültek hozzám, aminek őszintén örültem. [Ugyan is, az én viselkedés fajtámnál igen ritka és szokatlan az a cselekvés, hogy valakit közel engedek magamhoz. Csupán lélekvédelmi szempontokból.] Előzőleg leírtam, hogyan ment tönkre a barátságom az első szobatársammal, akivel már év eleje óta együtt laktunk, most itt az ideje azt is leírni, hogy hogyan ment tönkre a kapcsolatom egy teljesen más emberrel, egy teljesen más szituációban. [Jött az újabb pofon.] Egy bizonyos társaságból, valaki egészen emlékeztetett az általános iskolai legjobb barátomra, aki mindent tudott rólam, illetve ha beszélünk, még a mai napig tud is mindent(és mindenről). Valamilyen oknál fogva, ezen emberrel is jóba lettem, végül már jobban bíztam benne az átlagnál. Tehát (igen, ezt még leírom párszor.), eléggé megszerettem. Tudjátok. Tipikus amerikai filmekben szereplő több mint barátság, kevesebb mint szerelem, tehát fogalmam sincs, hogy mi legyen helyzetbe kerültem, végül eljutottam odáig, hogy össze szedtem minden bátorságomat és erőmet, ha elmondani nem is tudtam, legalább le írtam neki. Részemről ez egyébként megkönnyebbülés volt, mert úristen, hát végre tudja... Rosszabb meg már csak nem lesz. Igen ám, de fontos információ az egész dologgal kapcsolatban, hogy xy-nak, barátnője van. Tévedés, én senki barátját nem szeretném elvenni. Egyszerűen csak megkönnyebbültem így, pláne az ott zajló pletykák után és adtam magamnak egy esélyt arra, hogy tisztázzam a lelkiismeretem ezzel kapcsolatban és nyugodtan feküdjek le aludni, mert ezt sem kell már magamban tartanom, sőt, valószínűleg lassacskán el is feljetettem volna, ha a szálak nem fonódtak volna újra össze, véletlen szituációk által. Végül is az is meglehet, hogy én kerestem akaratlanul a társaságát, de egyszerűen zavart, hogy ő nem mondott semmit, egészen addig a pontig, amíg nem jött oda valaki, és gratulált neki ahhoz, hogy barátnője van. Tudtam róla, nem érintett mélyen, igazából csak arra vártam, hogy ő mondja el. Ezután minden más amit írt, ittas állapotra lett fogva. [Röhelyes.] Én pedig azóta haragszom. Ezért szeretném, ha meghallgatná ezt a zenét, legalább egyszer, megértené, hogy miről szól és érezné azt, amit akkor éreztem, mikor össze omlott minden barátságunkba fektetett hitem. Erről ennyit.

Mint azt minden bizonnyal tudjátok, a matek sohasem volt az erősségem. Igen, még mindig tartom a következő álláspontot, miszerint egy biztos, inkább leszek szinkron színész mint, hogy bármihez is a matematikát kelljen használnom a közeljövőben. Két nagy problémám van. Az első, ez egy érettségi tantárgy lesz. A második, kilencedik második félévének majdnem, hogy a felénél tudatosították és informáltak, hogy sajnálatos módón, új döntés született, a három jegy nem elég, öt kell. [Köszönjük, és ezuton is tessék megtapsolni azt, aki ezt kitalálta.] Egyetlen jegyem van ebben a félévben. Egyes. Sokra ugyan nem megyek vele, mert ez ettől még egyetlen jegy marad, ha bár, megbuktatni nem tudnának, hiszen ezelőtt kizárólagosan csak ketteseim voltak és vannak is, de héé... Osztályozó vizsgázni sem szeretnék csupán azért, mert a matek tanárommal némi problémák akadnak. [Zzzzss. Pálinkát és cigit neki. NEKEM] Hétfőn írunk öt anyag összegzéséből, mindegyikből két-két feladat. Mindenki szorítson, hogy sikerüljön.  [Illetve kívánjatok sok szerencsét a matek tanárral való kommunikáióhoz az osztályfőnökömnek, aki mindent megtesz "A bandáért".] Igen, az A-t feltétlenül szükségeltetik kiemelni, egyéb belsős okokból.
Egyébként van egy fiú, aki iszonyatosan nagyon aeghrw. [Az többet mond minden szónál. :D ]
 

bla. bla. bla. És egyéb ötletek híján, kezdésnek ez azt hiszem megteszi. Magamtól sem várhatok többet az elmúlt egy hét után, hiszen szellemeileg kimerültem és egy nagyon jó barátom is már a nyugtatót javasolja, jobb híján. ... és akkor most azt kéne mondanom anyukámnak, hogy megváltozott a környezetem, de mivel más szemében a szálkát, magáéban a gerendát sem, mindneki (höh. enyhe túlzás, hogy mindenki, mert négy-öt ember, és nem több, márőedig az nem túlnyomó többség. Őszintén rohadjanak meg. köszönöm. ) azt állítja, hogy valójában én változtam meg és én lettem a [műveletlen, iskolázatlan, tanulatlan, tudatlan, faragatlan, kulturálatlan, civilizálatlan, elmaradott, barbár, modortalan, tuskó, ignoráns, tahó, tapló, zsivány, vandál, bárdolatlan, neveletlen] BUNKÓ?! Éppen ezért szeretném a figyelme közép pontjába helyezni, hogy nyugtatókra volna szükségem, hiszen az elmúlt egy hónap tönkretett idegileg, vagy esetleg csak finoman utaljak rá, mondjuk hívjam fel, hogy; Olyan feszült vagyok mostanság... Esetleg utalják ra különböző facebook posztokban, hogy orvosilag bizonyított tény, a stresszre való megoldás maga a nyugató volna?  Minden esetre is ígyekztem megoldani a saját problémáimat, így három szoba szammál arrébb költöztem, ezzel véget vetve a velük való életemnek, és oxigén létformámnak. [Éljen.] Örültem volna, ha a történet ennyire egyszerű marad és ez az egész valóban megoldást nyújt legalább év végéig, mert tényleg csak addig kellett volna, de nem. Aki óvodás szinten van, az ne hívja magát felnőttnek, abban az esetben sem, ha tizenöt-hat éves. Hiszen ezután jött az, amit a leginkább szerettem volna elkerülni; sározzuk be a másikat, fűnek, fának, kisvirágnak mondjunk el mindneféle történetek, persze véletlen sem olyat, aminek az igazság tartalma meghaladja magának a történetnek egy töredékét is... Nem. Mert miért is lett volna igaz annál több, hogy engem Viviennek hívnak? Ha az emberek képesek idáig sülyedni, az nem az én szégyenem, de sohasem értettem, hogy mi az, amivel kapcsolatban irigyek rám, mert nem vagyok sem szebb, sem jobb senkinél, egyszerűen csak zaj vagyok a csendben. Ezért áll közel a szívemhez a következő; emelje az föl lelkeinket, hogy mi vagyunk a lámpafény.  Végül csak dőlj hátra. Egyébként sírni tudnék a hétköznapoktól, a nappaloktól. [az este is segít, ha karcol a nappal a bor kezd valamit a hangulattal] Elviselhetetlen maga az érzés, hogy az egyik pillanatban még mellettem állt valaki, a másik pillanatban mögöttem, majd hátba szúrt. Ennyit a vilgban való élményeimről. Szerettem őket. [És most, apukám javaslatára írom, hozzáteszem szépen; most étkezem. ]

ez az ország nem néma legelő
a torkunkban van az igazi erő
választhattok, hogy a düh vagy a harag hívja elő