Egyébként márpedig ez mind csak a látszat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sok kedvem van írni. Ennek pedig az egyedüli egyébkénti oka a következő; túl sok mondani valóm lenne, a rászánt begépelendő karakterek száma pedig ehhez mind annyira kevésnek tűnik, hogy legszívesebben bele se fognék már magába a történetbe, pedig előbb vagy utább muszáj lenne elkezdenem. Tehát... ; előző hét hétvégén, drága nővérem születés napját ünnepltük meg, ennek örmére pedig Biatorbágyra indultunk vásárolni. [Gondolom akad akinek ismerős a hely, millió kedvezményes dologgal.] Igen, ez eddig mind unalmas, monoton és csupa érdektelen információ, mindenki más számára, engem kivéve. Biatorbággyal kapcsolatban létezett pár a jövőre vonatkozó elképzelés, közösen, egyetlen egyénnel, aki végül is voltaképpen ha hiányzik, ha nem,  áldásom érte, amiért ismét vissza adta a kellő szabadságot az életembe. A kollégiumban eltöltött idő alatt egyébként is be skatulyázva éreztem magam, és a kivétel kevéért nem a testemet gondoltam a saját, tulajdon börtönömnek. [Erre nyújtana elvégre megoldást a bag of weed. Hmm... ] Hanem egy épületet. Ebből az alap sztoriból kiindulva következik mégpedig az, hogy az elmúlt egy hétben, minden este, kilenc óránál előbb nem mutattunk hajlandóságot a kollégium kapuján való beesésre. Ok? Nagyon egyszerű. Volt társaságunk. Mégpedig a vasárnapi után, kijelenthetjük, hogy jobb társaságunk, mint akikkel egy szobában lakunk. Ezzel sohasem volt bajom. Az utóbbi időben levegő lettem, tehát kérlek, lélegezzetek be, szükségem van erre... Talán már el is felejtettem milyen érzés más emberekkel beszélgetni, és nem pedig a "minden nap ugyan az a szar" címszó alatt élni. Egyébként én sem tudom, hogy mire szerettem volna kilyukadni ezzel az egésszel. Talán arra, hogy elegem volt ebből az egészből, arra, hogy valójában én szeretem az embereket, és végül mindig rájövök, hogy miért nem beszélek lányokkal, vagy miért nem választom a társaságukat. Tisztelet a kivételnek, konkrét példára gondolok egybéként, lenézőek, kétszínűek és talán várják az alkalmat... Pont ezért szívtam el szerdán két doboz cigit. Erdei gyümölcsös, dupla pattintós winston, és marlboro. Miért csodálkoznak azon, hogy még lélegzem?


Ehhez a számhoz pedig kapcsolódna megint egy külön történet, csak lelkierőm nincsen leírni. Ezt azért jegyeztem meg zárójelben, mert egyszer erről még lesz szó. Meg fogja válatni a világom. (y)

És jómagam pedig így érzem magam. Éppen ezért vígasztaljon mindenkit Bendegúz. Avagy a szoba (fehér) egerem. Akit eredetileg azért vettem, hogy a kollégiumban ne legyek egyedül... :")

Egyébként új onnan jött felindulásból, ismételten vissza tettem a fültágítómat.